Ok, szóval megszálltak a gondolatok, az életem kapcsán, és ezt most gyorsan kiírom magamból....mielőtt elfelejtem :-)

Ebben a pillanatban, de úgy általában is, úgy érzem, hogy nem az én életemet élem! A sors nem hagyott sok lehetőséget, hiszen egy olyan kényszerhelyzetben élünk amikor nincs sok lehetőségünk, és választékunk. Ha élni akarsz, dolgozni kell, tanulni kell, küzdeni kell. Ezzel nem is lenne nagyobb bajom. De ebben a pillanatban azt az életet élem amit mások "kényszerítettek" rám. OKJ-s tanfolyamra járok, de olyan dolgokról tanulok amik nem érdekelnek, és nem is nagyon fognak. Mégis a munkáltatóm kérése volt, hogy a cég, és az ő érdekükben végezzem el a tanfolyamot. Ez nem az én döntésem volt, de nem mertem nemet mondani.Hiszen ha elvégzem a tanfolyamot, egy szakmához jutok, és a cégnek is szüksége lesz rám! Juhúúúú, bebiztosítottam magamat. De boldogabb lettem tőle? ..... nem igazán! Azt az életet élem, amit elképzeltem? .... nem igazán. 

Sztem a mai világban nincs sok időnk eldönteni, mit is akarunk kezdeni az életünkkel, mert mire kettőt pislogsz a világ fenekestül megfordul! :-)

Ma már ahhoz is elég gyorsan kell futni, hogy egy helyben maradhass!

De nem vagyok elkeseredve, hiszen a felismerés már meg van. Ok, ebben a pillanatban nem pont olyan az életem amilyennek elképzeltem. Azt is tudom, hogy áldozatokat kell hozni, és a végén minden jó megkapja a jutalmát. Tehát, ha kitartóan küzdök, és pl: befejezem azt a tanfolyamot amit nem akartam, a végzettséggel több pénzt kereshetek, és abból a pénzből egy nagyobb lépést tehetek az álmaim felé. Most már csak annyit kell tennem, hogy pontosabban meghatározom, a mai világban, hogy is valósíthatók meg, ezek a nagybetűs ÁLMOK?...és azt sem ártene pontosabban megfogalmazni, mit is értek az álmaim alatt! Kezd kicsit elcsépeltté válni ez a szó. De én azért még hiszek benne. Fő a pozitivizmus! :-)