Jól emlékszem, hogy 17 éves voltam, amikor úgy döntöttem, az első számú szabály az életemben az lesz, hogy nem keresem a választ a miértekre! - ezt egy szerelmi csalódás váltotta ki belőlem, amit azóta kihevertem, de a miértekre azóta is keresem a választ! :-)

Megmondom őszintén, sztem így a legegyszerűbb feldolgozni a negatív, és akár a pozitív történéseket is az életünkben!

Bár még csak 25 éves vagyok, sokan joggal gondolhatnák, hogy túl fiatal vagyok a negatív élményekhez, de rajtam kivül álló okoból, a családomon keresztül mégis tapasztaltam belőle dögivel. Legyen annyi elég, hogy a családban elég volt egy rossz döntés, egy rosszul aláírt szerződés, és az utána maradó több tíz milliós adósságnak hála, majdnem mindent elvesztett a család. Ebben az időszakban tanultam meg olyan dolgokat is értékelni amiknek addig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget.

Az óriási adósság egy részén már túl vagyunk, de még mindig hatással van az életünkre. Így néhány éves távlatból életemnek ez a nehezebb szakasza is megszépült. Miért? mert rengeteget tanultam belőle, és a sok rosszat, kellő lelki erővel, és támogatással arra használtam fel, hogy egy életre szóló tanulságot alkossak belőle. 

Szóval igenis szükség van a miértekre! Hiszen ha kellő önbizalommal, és optimizmussal meg tudjuk győzni magunkat, hogy minden ami történik körülöttünk, okkal történik....akkor könnyebb feldolgozni a negatív élményeket.  A lényeg, hogy meg kell tudni találni mindennek a pozitív, és a szép oldalát.

A pénz uralja napjaink világát, és az utóbbi években, mifelénk eléggé megcsappantak a pénzforrások. Ekkor olvastam valahol, hogy : "arra mindig jut pénz amire igazán szeretnénk, és amire igazán kell", nos ettől a pillanattól kezdve, megváltozott a pénzzel való kapcsolatom. Amióta ebből a megvilágításból élem az életemet, valami tényleg megváltozott. Igaz a mondás! :-) Csak a jó hozzáállás kell, és hinni magunkban. Hinni abban, hogy valaki (a sors, Isten....vagy hívja mindenki úgy ahogy akarja) gondoskodik rólunk (akár mi magunk) annyira, hogy annyi pénzünk mindig legyen, amennyire pont szükségünk van! Sztem nincsenek véletlenek, minden okkal történik. Amíg nem vagyunk hajlandóak ezt elfogadni, és a történésekből leszűrni a megfelelő tanulságot, a sors addig dobja elénk ugyan azt a leckét, amíg azt meg nem oldjuk! Itt segíthet a miért!? Pl: ha kirugnak az állásunkból, egy nagy levegőt kell vennünk, és erősen hinni abban, hogy ez okkal történik! Mi az ok? Hogy ezúttal, egy még jobb állást találjunk!, vagy egy másik egyszerű példa, ha lekésem a buszt, bosszankodás helyett arra gondolok, ezen a buszon nem volt helyem, lehet, hogy lett volna egy tolvaj, aki pont az én telefonomat lopja el. Lehet, hogy ennek a gondolatnak nincs valóság alapja, mégis rengeteget segít abban, hogy a miértre adott pozitív válasszal, mi is derűsebben láthassuk életünk negatív történéseit! :-)

Én továbbra is keresem a miérteket, és mindegyik miértre a lehető legpozitívabb választ igyekszem adni! Persze ez olykor nagyon nehéz, de sokat segít abban, hogy derűsebben lássam a világot, és az akadályokat is könnyedebben vegyem.

 Ok, szóval megszálltak a gondolatok, az életem kapcsán, és ezt most gyorsan kiírom magamból....mielőtt elfelejtem :-)

Ebben a pillanatban, de úgy általában is, úgy érzem, hogy nem az én életemet élem! A sors nem hagyott sok lehetőséget, hiszen egy olyan kényszerhelyzetben élünk amikor nincs sok lehetőségünk, és választékunk. Ha élni akarsz, dolgozni kell, tanulni kell, küzdeni kell. Ezzel nem is lenne nagyobb bajom. De ebben a pillanatban azt az életet élem amit mások "kényszerítettek" rám. OKJ-s tanfolyamra járok, de olyan dolgokról tanulok amik nem érdekelnek, és nem is nagyon fognak. Mégis a munkáltatóm kérése volt, hogy a cég, és az ő érdekükben végezzem el a tanfolyamot. Ez nem az én döntésem volt, de nem mertem nemet mondani.Hiszen ha elvégzem a tanfolyamot, egy szakmához jutok, és a cégnek is szüksége lesz rám! Juhúúúú, bebiztosítottam magamat. De boldogabb lettem tőle? ..... nem igazán! Azt az életet élem, amit elképzeltem? .... nem igazán. 

Sztem a mai világban nincs sok időnk eldönteni, mit is akarunk kezdeni az életünkkel, mert mire kettőt pislogsz a világ fenekestül megfordul! :-)

Ma már ahhoz is elég gyorsan kell futni, hogy egy helyben maradhass!

De nem vagyok elkeseredve, hiszen a felismerés már meg van. Ok, ebben a pillanatban nem pont olyan az életem amilyennek elképzeltem. Azt is tudom, hogy áldozatokat kell hozni, és a végén minden jó megkapja a jutalmát. Tehát, ha kitartóan küzdök, és pl: befejezem azt a tanfolyamot amit nem akartam, a végzettséggel több pénzt kereshetek, és abból a pénzből egy nagyobb lépést tehetek az álmaim felé. Most már csak annyit kell tennem, hogy pontosabban meghatározom, a mai világban, hogy is valósíthatók meg, ezek a nagybetűs ÁLMOK?...és azt sem ártene pontosabban megfogalmazni, mit is értek az álmaim alatt! Kezd kicsit elcsépeltté válni ez a szó. De én azért még hiszek benne. Fő a pozitivizmus! :-)

 Az élet (la vida) szép! 

Persze vannak pillanatok amikor ezt nehéz felismerni. Mindenki éli a maga életét, rohanunk előre, kergetjük az álmainkat, vagy csak lessük ahogy azok egyre messzebb sodródnak tőlünk. De miért tűnik néha olyan lehetetlennek az, hogy megvalósítsuk álmainkat?

Talán túl nagyot álmodtunk?

Amikor befejeztem a főiskolát úgy éreztem, most megválthatom a világot, a saját világomat, amit gyermekkoromban elképzeltem magamnak. De olykor napok-órák alatt 180 fokos fordulatokat is vehet az életünk. Ebben a mai világban könnyű eltévedni, könnyű elfelejteni milyen életet, munkát, barátot, autót...stb álmodtunk is magunknak. Velem is így történt. Nem hiszem, hogy az én életem különb lenne, mint a többieké. De most megtettem az első lépést! Írok, magamról, az életről, meg minden nagy okosságról, tapasztalatról amit a lehető legpozitívabban próbálok megemészteni! :-) Gyerekkoromban arról álmodtam, hogy majd író leszek....hát majd meglátjuk mi lesz belőle. Az első lépést megtettem....írok....:-)